önismereti blog az átlagosnál kicsit (vagy sokkal) érzékenyebbeknek

Blog a szuperérzékenységről

Blog a szuperérzékenységről

Hogyan ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak/ mondanak rólad?

2018. november 20. - Hargitai Anna

„Vajon butaságot mondok?”

„Mit fognak rólam gondolni, ha ezt mondom?”

„Biztosan mohónak gondolnak, ha még egy szelet húst eszek…”

Te is hajlamos vagy arra, hogy 20-szor végig gondold, mielőtt valamit teszel, hogy mások mit fognak gondolni/ mondani? Nem csak a fontos döntésekre gondolok itt, mint például arra, hogy felmondjak, ne mondjak fel; vállaljunk-e (még egy) gyereket, vagy ne, hanem azokra az apró dolgokra is, hogy "mit fognak gondolni rólam, ha ezt és ezt mondom" vagy "mit gondolnak rólam, ha látják, hogy ezt a könyvet olvasom". 

Először is: teljesen normális, ha érdekel a szeretteid véleménye, de nem szabad, hogy hagyjad, hogy ez irányítsa az életedet, hogy ez meggátoljon abban, hogy önmagad legyél. Vagy egyáltalán, hogy meg merj szólalni, hogy meg merd mondani a véleményed…

Ha magadra ismertél a fentiekben, itt találsz 4 tanácsot, ami segíthet, hogy kicsit kevésbé érdekeljen mások véleménye!

  • Cseréld le az ismerőseidet!

Biztos hallottad már azt az idézetet John Rohn-tól, hogy 

„Annak az 5 embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb idődet töltöd.”

Ha vállalkozó szeretnél lenni, de körülötted mindenki „a biztos állás” híve, akkor nagyon nehezen fogsz változtatni. Persze nem tudod lecserélni az anyukádat, de még a legközelebbi kolleganődet sem tudod csak úgy lecserélni- legalábbis, ha nem akarsz éppen felmondani. De megteheted, hogy azokkal az ismerőseiddel beszélgetsz többet, akik hasonlóan gondolkoznak, mint Te, és minimálisra csökkented azokkal a kapcsolatot, akik csak ítélkezni akarnak feletted.

  • Szeresd Önmagad!

Tudom, ezt is könnyebb mondani, mint tényleg ezt érezni… de ha nem fogadod el és szereted meg saját magad, akkor mindig az fog érdekelni, hogy mások mit gondolnak, mondanak, és így mások fogják megírni a Te életedet! Saját magadnak kell lenned, akkor is ha utalnák ezért mások, akkor is, ha butának gondolnak, akkor is, ha nem azt teszed, amit mások éppen elvárnak. Ha csak azért szeretnek Téged, akit „eljátszol”, akkor nem szeretnek igazán…

  • Önbizalom!

Kicsit összefügg az előző ponttal, de, amíg nincs elég önbizalmad, addig folyamatosan mások véleménye fog érdekelni. Persze sajnos az önbizalmadat se tudod varázsütésre javítani, de dolgozhatsz rajta folyamatosan! Pl. írj listát a pozitív tulajdonságaidról, vagy írj mindennap arról, hogy mi az, amit ma jól csináltál, jól sikerült.

  • Fogadd el: Mások kevesebbet gondolnak Rád, mint Te magadra!

Hányszor gondolsz arra még órák (vagy napok) múltán is, hogy butaság volt-e az, amit mondtál? És hányszor gondolsz arra, hogy butaság volt-e, amit mások mondtak? Hidd el… az emberek többsége abszolút nem is fog emlékezni arra, amit mondtál, teljesen felesleges, hogy Te ezen stresszeld magad…

woman-1245840_640.jpg

Szakítsak? Ne szakítsak?

Eszter az ablaknál állt és a lassan legördülő esőcseppeket szemlélte. Már megint! Már megint ezen gondolkozik! 

"Szakítsak? Ne szakítsak? Miért nem tudok dönteni?"

 girl-865304_640.jpg

Persze ez egy nehéz döntés- ezt tudta ő nagyon jól! Elvégre nem azt kell eldönteni, hogy melyik fagyit válassza... holott az igazat megvallva még ez a döntés is sokszor nehezére esett! Elvégre egy fagyiválasztásnak is komoly következményei lehetnek!- Erre a gondolatra még a kicsit szomorkás hangulata ellenére is elmosolyodott! 

"Csak én nem tudok döntéseket hozni??? Miért ilyen nehéz???"

 

De mindig ilyen volt! Nehéz döntést hozni, amikor százezer gondolat kavarog a fejében:

"Mit gondolnak mások rólam, ha ezt teszem? Es ha azt? Milyen következményei lehetnek ennek? És annak? Biztos jól meggondoltam? Tényleg ez a helyes döntés?"

A nem döntés is döntés! -olvasta valahol és ezt a mondatot annyira telitalálatnak érezte! De mégis a "nem döntés" mellett döntött már hosszú ideje! És közben tudta nagyon jól, csak két lehetőség van:

„Szakítsak? Ne szakítsak?”

És már hosszú ideje mindig a második mellett döntött… Persze a sok tanácsra gondolt, amit kapott és olvasott:

"Az a baj, hogy mindenki az első összetűzés után szakít, ahelyett, hogy megpróbálnák a problémákat megoldani! Ezért van ennyi elvált szülő!"- Hangoztatta tanár nagynénje mindig! És talán igaza volt! Sok esetben! De Eszter úgy érezte ő eleget próbálkozott! Nem szerette feladni a dolgokat! Hiszen az kudarcot jelent, amit még be is kell ismerni mások elött… és…

"Mit fognak szólni mások????"

Már megint ez a buta kérdés!!! Elég ok ez arra, hogy egy nem működő párkapcsolatban maradjon?

És ő tényleg annyit próbálkozott! Nagyon jó fantáziával rendelkezik, ezért mindig újra és újra próbálta beleélni magát, hogy ő igenis egy "álomkapcsolatban" él! Elég okos is volt ahhoz, hogy ezt mindenkivel elhitesse: beleértve saját magát is!

  • Tényleg annyira fontos a jó szex???
  • Tényleg nem természetes, hogy néha úgy érzi világok vannak közte és Balázs között??? Hiszen régóta vannak együtt, ez biztos természetes…
  • Talán a közös beszédtémák se fontassak…

Végül is talán nincs is olyan nagyon komoly gond köztük… Hiszen nincsenek komoly veszekedések… Soha nem bántott, hiszen, ha erőszak van (akár testi, akár lelki), akkor az egyetlen megoldás a szakítás… Náluk ilyen nem volt… De ez tényleg elegendő a „maradok” döntés mellett?

"A szakítás válasz a gyerekkori sérelmekre"- olvasta valakitől, akinek a véleményét ráadásul nagyon tisztelte…”

De tényleg így van? Vagy már a kapcsolat maga volt válasz a gyerekkori sérelmekre??? Szerelem volt ez? Vagy valami más miatt kerültünk össze? Talán csak próbáltam elkerülni anyu hibáit? De talán pont így ugyanazokat követtem el? Vagy a biztonságot kerestem? Hiszen a gyerekkorom tényleg nem volt problémamentes… Újra kezdeném vele a párkapcsolatot, ha csak most ismerkednénk meg? – De erre a kérdésre már tudta a választ.

Arra sem érdemes várni, hogy megváltozzon… Nem fog megváltozni! Naivitás azt gondolni, hogy rendbe jön a kapcsolat – ennyi pszichológiai érzéke volt, mégis sokszor el tudta hitetni magával az ellenkezőjét és reménykedett tovább…

„De hát ott a gyerek is…” De tényleg ok a gyerek arra, hogy még 20 évig egy boldogtalan kapcsolatban maradjon? Egyáltalán… boldogabb lesz a gyerek a boldogtalan szülőkkel, vagy jobb, ha külön vannak a szülök, de boldogok…

„Vagy ezek csak buta kifogások??? Csak az egyedülléttől félek és ezért nem szakítok?”

A gép elé ült és keresgélni kezdett… Mikor szakítsunk… És természetesen rengeteg tanácsot talált…

  • Ha nincs közös életcél
  • Ha a partner már csak egy barát
  • Ha csak a gyerek az ok
  • Ha nem működik a szex, ha nem jó már átölelni
  • Ha az anyagi biztonság a fő ok
  • Ha már nem hiszünk neki
  • Ha a kölcsönös tisztelet hiányzik…

 

 

 

 

Minden, amit a szuperérzékenységről tudni kell...

Minden, amit a szuperérzékenységről tudni kell...

 

·         Mondták Rád gyermekként, hogy félénk, visszahúzódó vagy?

·         Nem szeretsz a társaságközéppontjába lenni?

·         Szükséged van néha egyedüllétre?

·         Úgy érzed kevés az önbizalmad?

·         Jó képzelőerővel rendelkezel?

·         Ha figyelnek Téged rosszabban teljesítesz?

·         Túl könnyen magadra veszed, ha valaki valamit mond?

·         Sokat sírsz?

·         Megérzed, hogy mások mit gondolnak, éreznek? Empatikus vagy?

·         Előbb gondolkozol és csak utána cselekszel?

·         Fejlettebb az átlagosnál a hallásod/ látásod/ ízlelésed?

 flower-191909_640.jpg

Ha a fenti kérdések közül sok jellemző Rád, akkor lehet, hogy Te is a szuperérzékenyek közé tartozol, ahova becslések szerint az emberek (nemtől függetlenül) 15-20%a tartozik. Ez nem jelenti azt, hogy introvertált vagy: a szuperérzékenyek 30 %-a extrovertált. A szuperérzékenységnek több típusa van, ezért közel se biztos, hogy az összes kérdésben magadra ismersz. A szuperérzékenység típusairól és okairól a Wikipedián is olvashatsz: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szuperérzékenység

Ennek sok előnye és hátránya is van, de ha a hátrányokat sikerül megfelelően kezelni, akkor az előnyök nagyon sokat segíthetnek egy kiegyensúlyozott, boldog élet elérésében.

A szuperérzékenységgel kapcsolatban több angol és német nyelvű szakirodalom jelent meg, viszont sajnos még viszonylag kevesebb magyar nyelvű.

Dr. Vekerdy Tamás itt írt a túlérzékenységgel kapcsolatban: https://www.nlcafe.hu/ezvan/20120402/szupererzekeny_vagyok/

Itt pedig arról ír, hogy milyenek a szuperérzékeny gyerekek: https://www.nlcafe.hu/ezvan/20121124/szupererzekeny-gyerekek/

Ha tudsz angolul, itt könnyen leellenőrizheted egy teszt segítségével, hogy Te is a szuperérzékenyek csapatába tartozol-e: https://www.nlcafe.hu/ezvan/20121124/szupererzekeny-gyerekek/

A Jog és pszichológia honlap részletesen foglalkozik pl. Azzal, hogy mik az előnyei és hátrányai annak, ha szuperérzékeny vagy: https://jogespszichologia.hu/2016/10/24/szupererzekenyseg-aldas-vagy-ellenseg/

De itt röviden én is összeszedtem pár jellemvonást:

Előnyök:

·         Intuíció, kreativitás, jó probléma megoldó készség

·         Analitikus gondolkodás

·         Empatikus egyéniség

·         Jó vezetői készség

·         Gyerekekkel és állatokkal gyorsan megtalálod a „közös hangot“

·         Lelkiismeretesség

 

Hátrányok:

·        Az átlagosnál több időre lehet szükséged testi-lelki egyensúlyod fenntartásához, hamarabb túl terhelődsz és ilyenkor nehéznek élheted meg a hétköznapokat

·        Önfeláldozás: ilyenkor nem figyelsz eléggé a saját igényeidre, fontosabbak lehetnek mások

·        Nehéz lehet a „normális“, napi 8 órás állásban való munkavállalás.

 

süti beállítások módosítása